FORMANEK CSABA honlapja

Weiner Sennyey Tibor: DIOGENÉSZ

monodráma, 60 perc

Írta: Weiner Sennyey Tibor
Játssza és rendezte: Formanek Csaba

- Azt mondják: "Diogenész, neked semmid sincsen. Hogy akarsz így asszonyt? Hogy akarsz így családot? Hogy akarsz így házat? Még kölcsönt sem adhatunk, hiszen nincs mire." - így mondják, hiába is koldulok, hiába járok házról-házra, hiába kopogtatok be az arcukon, hogy "Embert keresek!" - azt mondják: "Diogenész, neked semmid sincsen." -

Diogenész a hordólakó. Diogenész a filozófus. Diogenész a szabad. Diogenész a rabszolga. Diogenész a mocskos. Diogenész a tiszta. Diogenész a hajléktalan. Diogenész az éber. Diogenész az ember kereső. Diogenész a menekült. 

Hogyan sodródott a hordólakó Leszbosz szigetére? Ki volt valójában Diogenész? Kik vagyunk mi, emberek? Emberek vagyunk-e még egyáltalán? Bírák vagy bolondok? És ki vagy te, Tenger?

DÍJAK:

​

• Soltis Lajos díj a legjobb előadásért (8. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó, Celldömölk, 2016.)

• "A legemberesebb előadás" (5. Színkavalkád Fesztivál, Inárcs, 2016.)

• Színészi díj (XV. Vasvári Színjátszó Fesztivál, 2016.)

• Díj új kortárs dráma megírásáért (XV. Vasvári Színjátszó Fesztivál, 2016.)

• ARANY minősítés (XV. Vasvári Színjátszó Fesztivál, 2016.)

​

KRITIKÁK:

Regős János a Diogenészről a Játékosban
"Másodszor voltam nézője és csodálója Weiner Sennyey Tibor darabjának és előadójának Formanek Csabának (Diogenész). Igazi szegény színház ez, melyben szinte minden a színészre bízatik, ahol az író a színészre formálja, mintegy reá feszíti föl a szöveget. Gúny és apoteózis – szokták emlegetni Grotowski színházával kapcsolatban. [...] Nos, Csaba egy személyben önmaga és valaki más, amikor ezt a szöveget előadja. Bravúros technikával testesít meg egy mitológiai archetípust, egy „szerepet” és egy világot maga körül, de mindig önmagára reflektáltan. Szinte végig „statikus” helyzetben, ülve látjuk őt és mégis valóságos fizikai színházat varázsol elénk finom, de kikerülhetetlen tekintetet emel ránk, nem úgy általában, hanem face-to-face, szinte zavarba ejtően, de mégsem tolakodóan, amit egyébként nagyon nem szeretünk, ha rosszul csinálják. De ő valósággal bevon ebbe a felemelő szenvedéstörténetbe, tudunk csodálkozni, derülni és elborzadni e különös figura sorsán. A legérdekesebb az egészben talán az, hogy bár magunk messze elkerülnénk az általa választott hordóba zártságot, de végül mégis sikerül meggyőznie bennünket arról, hogy ez az egyetlen megoldás, vagyis kibillent abból a megszokott nézői attitűdből, hogy igen-igen, mi is az ő példáját tartjuk követendőnek, de azért a világba visszalépve inkább éljük a nem-Diogenészek életét. Itt valami olyasmi történik velünk, ami mélyen felborzolja morális egyensúlyunkat." Teljes cikk >>

​

Emberkereső - Színház utca - Turbuly Lilla

"És mi megyünk vele, mert nincs rossz pillanat, és mert megtörténik az, ami monodrámákban is ritkán: ember és szerep kivételes egysége. Amikor Diogenészben ott látom Formanek Csabát, az örök színházcsinálót, és Formanek Csabában Diogenészt, az örök emberkeresőt. A végén pedig olyat látok, amit eddig csak egyszer (és éppen az idei évadban, Mertz Tibor Ványa bácsijától), hogy Diogenész a szemünk előtt, egy perc leforgása alatt megöregszik." Teljes cikk >>

​

Üvölt, csahol, nyüszít értünk - Kultissimo - Kal Pinter Mihály

"Bolond-bölcs játék. Kukucskálás egy hordóba. Formanek Csaba Diogenészként nyüszít, csahol, legyilkol, parádézik, megríkat, elgondolkodtat, és mélyen a szemünkbe néz.  [...] Hozzánk beszél. Ijesztő és torz, mintha rémálmunk bohóca lenne. Egy bomlottnak mutatkozó bölcs elmén keresztük mutat be sajátmagunknak." Tovább a teljes cikkhez >>